Félénk gyermek:

Az egyik esetem egy 5 éves kislány volt, aki annyira félt, hogy a szülei úgy hozták be a kezükbe, mert annyira nem akart bejönni az edzőterembe. Szegény anyuka nagyon zavarban volt, mert a kislány ki sem mozdult az öléből, én igyekeztem megnyugtatni a szülőt is és a gyerkőcöt is. Persze a kislányt kellett először megnyugtatni. Vittem neki kung-fu pandás figurákat, mert igyekeztem minél hamarabb elterelni a figyelmét és felvidítani, hogy pozitívhoz kösse az edzést. Sikerült is a módszerem úgy eljátszott a kislány a játékkal egész edzés alatt, hogy észre sem vette, hogy időközben már nem anyuci ölében ül, hanem a parkettán játszik. Közben anyukát is sikerült megnyugtatom, mert nagyon aggódott, hogy teher nekem, de mondtam ne aggódjon, ilyen mindenhol előfordul, ráadásul nekem ez a feladatom, hogy segítsek a gyerekeknek.(Nem csak egyszerű oktató vagyok. Szerintem egy oktató nem csak a védések, ütések, rúgások, formagyakorlatok tanításából áll. Többről van szó, szerintem fontos, hogy a gyermek lelkével is foglalkozzunk. Nem csak fizikailag kell egy gyermeket erősíteni, hanem lelkileg is. ) Ahogy kezdett megnyugodni a kislány, úgy automatikusan nyugodott meg a szülő is. Én az edzések alkalmával igyekeztem bevonni az edzésekbe a játékok segítségével. (először csak fogyócskával és persze a figurák segítségével majd egyre több dologba) Eltelt még jó pár edzés és megtörtént az áttörés. A leányzó önállóan be akart állni az edzésbe, persze örömmel vettük és amilyen nehezen ment a kezdés olyan erőbedobással edzett és haladt. Azóta is szorgalmasan edz.