Minden csütörtökön a kutyusaimat beviszem az edzésre, a gyerekek kérésére. Szerintem a kutya hihetetlenül jó hatással tud lenni a gyerekekre. Az egyik kis tanítványom nem úgy viselkedett ahogy az elvárható és megdorgáltam hogy ilyet nem lehet csinálni. Büntetésből nyújtás volt a feladata és pár erősítő gyakorlat. A nyújtásnál teljesen kifakadt és csak sírt, zokogott. A szívem szakadt meg mert láttam hogy őszintén sír. Sírt hogy ő rossz ember mert csúfolódott stb. Azt is mondta hogy ő egy senki. Persze szerintem a felgyülemlett stressz is beszélt belőle, mert nagyon sokszor piszkálják az iskolába. Próbáltam megvigasztalni és elhitetni vele hogy ő valaki és igenis szeretik én is és a többi gyerek is. Nem ment. Nem sokszor éreztem még azt hogy valamihez kevés vagyok de most igen. Viszont szerencsére a kutyusaim ott voltak az edzésen és eszembe jutott, ha nekem nem is akkor majd nekik elhiszi hogy ő igenis valaki. A kutyusokat hívnom sem kellett mert a sírásra már odamentek hozzá. Mondtam a gyerkőcnek. Te figyeld csak. Ha nekem nem hiszel. Nézz csak rá a kutyusokra. Ők nem hazudnak. Idejöttek hozzád mert sírsz és szeretnek, szeretnének megvigasztalni téged. Tudod egy bizonyítok hogy te igenis vagy valaki és hogy jó ember vagy az az, hogy a kutyusok idejöttek hozzád és megpróbálnak megvigasztalni. Hiszen ők rossz emberekhez és a senkikhez nem mennek oda. Ekkor egy kicsi oldódás kezdett kialakulóban lenni. Kirának hívják az egyik kiskutyát. Először csak ült és nézte közben odatette a fejét a gyerkőc ölébe majd várt, mivel nem járt sikerrel ezért fogta magát és bedúrta magát a kisgyerek kezei közé és addig dúródott, míg végül nagy áttörés lett és a fiú csak ölelte, ölelte és ölelte. Majd ennyit mondott én is nagyon szeretlek Kira. Ezután a másik kutyus akit Tamarának hívnak fogta magát csak úgy elment a játékáért és beletette a gyermek ölébe majd a mancsát rárakta a lábára és nyüszögött egyet, mondván hogy gyere játszunk. Én csak néztem, tudtam hogy nagyon okos kutyusaim vannak de erre nem számítottam. Ekkor megtörtént a teljes áttörés. Hirtelen felpattant és elkezdett játszani a kutyusokkal. ÉS szép lassan újra értelmet nyert neki minden. Aztán a gyerekekkel is elmondtuk hogy nagyon szeretjük és örülünk hogy az edzésre jár, nagyon hiányozna, ha nem jönne. És lett a végére egy nagy közös ölelés.
Kicsit hosszúra sikerült de úgy gondoltam ezt érdemes leírnom.
Mindig is tudtam hogy a kutyusok nagy hatással tudnak lenni az emberekre, de ezt nem gondoltam volna. Egy ok, hogy miért jó hogy a kutyusaim is részt vettek és vesznek az edzésen.
A képen a kutyusok láthatóak. 
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: