Meghökkent kisfiú:

Éppen sétáltam ki az edző teremből, és ahogy nyitottam az edzőterem ajtaját már nyílt is a folyosó végén az ajtó és berohant rajta egy 6 éves körüli gyerkőc, aki majd fellökött és végül odaszólt: Hol az edző? Hol az edző?
Mondtam, nyugodj le egy kicsit én vagyok az edző. Teljes csönd lett és csak nézett majd kérdezte: Te? Ugye ez most csak valami vicc. Közben épp a szülő is bejött az ajtón és a gyermek már azzal fogadta, hogy én vagyok az edző. Apuka csak végigmért kissé szúrós tekintettel majd így szólt. Hát kisfiam, ha már eljöttünk, akkor nézzük meg hátha jó sül ki belőle. Ezt mind kissé lekicsinylő hangon. Persze megértettem valahol őket hisz nem tipikus kung-fu edző vagyok alkatilag, mert hát valljuk be, ha valaki elmegy egy kung-fu edzésre, akkor azt gondolja, hogy egy izmos, nagyobbacska darab, magas férfi tart edzést nem pedig egy 160 cm 60 kg-os lány, aki ráadásul még arcra is sokkal fiatalabbnak látszik a koránál. Az apuka konkrétan 13-14 évesnek hitt pedig 18 éves voltam. Beült az edzésre megnézni, a kis srác először nem akart beállni az edzésre, de aztán meglátta a formagyakorlatom a gyerekekkel és a védéseket, rúgásokat üés-rúgás kombinációkat és egyből tetszett neki. Apuka is jól elnézegette az edzést néha vigyorgott, mert rólam tudni kell, hogy szeretek egy kis humort is néha belevinni az edzésekbe, mert ez jó hatással van a gyerekekre. Persze ettől függetlenül megvan a kellő határozottság, keménység is persze mindez szeretettel ötvözve. A lényeg apuka az edzés végén le volt nyűgözve, mondta nagyon megtetszett neki és elnézést kért, azért ahogy viselkedett velem. Mondtam semmi gond, megesik az ilyen. Majd be is Íratta a fiúcskát az edzésre és folyamatosan jártak s hozzám.